Siklósi István Platón: Timaiosz 27c-40d részének szerkezeti vázlata

Készítette: Siklósi István
Platón: Timaiosz 27c-40d részének szerkezeti vázlata
27c-29d: Timaiosz beszédének bevezetője
A dolgok két fajtája: 1. folyamatosan létező, logosszal fogható fel, 2. folyamatosan keletkező, logosz nélküli érzékeléssel alkotható róla vélemény.
Az okról: A keletkező dolgoknak oka (to aition) van. Az okként működő Démiourgosz az folytonosan létezőket használja mintául.
A világ keletkezett: A világ látható/tapintható. Ez az érzékelhető dolgokra jellemző, amik keletkeznek. Ezért a világ keletkezett, van oka.
A világ keletkezése egy valószínű történetben (eikósz müthosz) nyer kifejtést.
29d-31b Az ok (hé aitia) tevékenységének bemutatása
A világ elrendezésének okai (aitia): 1. A Démiourgosz azért rendezte el a világot, mert jó és azt akarta, hogy hozzá hasonlítson minden jósága tekintetében. 2. A Démiourgosz azért visz rendet a szabálytalan dolgok közé, hogy a legszebbet hozza létre.
Az élőlény: A keletkező dolgok körében a legszebb az ész (nousz). Az ész viszont nem létezik a lelken (pszükhé) kívül. A Démiourgosz az észt a lélekbe, a lelket pedig a testbe helyezte és egy tökéletes és teljes, eszes élőlényt hozott létre.
Az élőlény mintája: Az alkotó ezt az élőlényt nem részleges (merosz) élőlény hasonlatosságára alkotta meg, mert az élőlény magába foglalt minden egyes elgondolható élőlényt.
Egy világ van: Csak egy világ lehetséges, egyrészt mert nem lehetséges két eszes élőlény, más estben az élőlény nem foglalná magába az összes élőlényt, másrészt kellene lennie egy harmadik élőlénynek, ami a másik kettő mintájául szolgálna.
31b-34a A világ testének leírása
A világ testének megalkotása:
A négy elem aránypárok szerinti elrendezése, sorrendjük: tűz, levegő, víz, föld. Az egyik úgy aránylik a másikhoz, mint másik hozzá.
A Démiourgosz az elemek valamennyi részét és képességét (dünamisz) felhasználta.
A világ alakjának (szkhéma) leírása:
A világ kívülről sima felületű gömb (Parmenidész, Xenophanész, Empedoklész)
Nincs érzékszerve; minden érzékelhető önmagán belül van.
Nem távozik el belőle semmi és nem jut bele semmi.
Nincs szüksége végtagokra.
Körmozgást végez.
34a-40c A világ lelkének leírása
Timaiosz a világ teste után beszél a világ lelkéről, de a lélek a testnél elsődlegesebb.
A világ lelkének felépítése – A lélek keveréke
az oszthatatlan és folyamatosan ugyanolyan azonosnak, különbözőnek és létnek,
az osztható, és folyamatosan keletkező azonosnak, különbözőnek, és létnek,
az osztható és oszthatatlan folyamatosan ugyanolyan és keletkező keverékből létrehozott azonosnak, különbözőnek és létnek – melyek az előbbi kettő között helyezkednek el.
A Démiourgosz további tevékenységei:
Ezt a keveréket 3:2, 4:3, 9:8-as aránypárokra osztotta.
Létrehozta az azonos és a különböző körét és a bolygók pályáit.
Egymásba illesztette a lelket és a testet, a gömböt formált, kívülre a lelket, belülre a testet helyezte.
Az egyes körforgásokból tudható meg, hogy valami milyen viszonyban áll más valamivel, valamint az, hogy valami az, ami, vagy nem, illetve, hogy különbözik valamitől, vagy sem.
Megalkotta a Napot, a Holdat, a Merkúrt, a Vénuszt és még három bolygót, amiket a különbözőben kialakított hét pályára helyezett.
Az idő létrehozása: az idő az éggel (ouranosz) együtt jött létre, a pályák kialakított körmozgásai az idő képmása. A bolygók mozgása mutatja az időt.
A Démiourgosz által létrehozott élőlényben az élőlények négy neme különböztethető meg:
az istenek; az istenek tűzből állnak, gömb alakúak, és körmozgást, valamint előre tartó mozgást végeznek,
a szárnyas, levegőben élő lények csoportja,
a vízi élőlények,
a szárazföldi élőlények
A Föld tengelye körül keringve hozza létre a nappalt és az éjszakát.

Árik Zsófia: A folyamatteológia korai forrásai a Világlélek koncepcióján keresztül

A folyamatteológia korai forrásai a Világlélek koncepcióján keresztül

(Phd. dolgozat)

1. Anaximandrosz és a milétoszi természetfilozófia: Thálész, Anaximandrosz és Anaximenész
antik kozmológiai modellek, az apeiron és a folyamatteológia

felhasznált szakirodalom:

Presocratic Philosophy: Essays in honour of Alexander Mourelatos (edited by: Victor caston and daniel W. Graham. 2002 Ashgate Publishing Company), pp.3- Stephen White: Thales and the stars

Edward Hussey: The Presocratics (1995, Bristol Classical Press)

Anaximandrosz fragmentumok és testimoniumok ( Diels/Kranz: Die Fragmente der Vorsokratiker I 1-58, Wiedmann, 2004)

Jonathan Barnes: The Presocratic Philosophers (2002, Routledge)

The Oxford handbook of The Presocratic philosophy (edited by: Patricia Curd, Daniel W. Graham, 2008, Oxford University Press)

John Burnet: Early greek philosophy(1892, Adam and Charles Black, London and Edinburgh)

Kirk Raven.Schofield: The Presocratic PhilosophersCambridge University Press 1993)

M. R. Wright: Cosmology in Antifuity ((Routledge,London and New York, 1996)

Charles H. Kahn: Anaximander and the origins of greek cosmology (1994 Hackett Publishing Company, Indianapolis / Cambridge)

antik filozófia phd-s publikációs felület